Hogyan védhetők meg a dízelolaj-tárolók a kockázatoktól gázérzékelők használatával? Kulcspontok itt.

A dízel az ipari termelés, a logisztika és a szállítás alapvető energiaforrása. Tárolás közbeni illékonysága azonban potenciális biztonsági kockázatot jelent. Ha az illékony olaj és gáz szivárgása és koncentrációja eléri az alsó robbanási határt, a gyújtóforrásoknak, például nyílt lángnak vagy statikus elektromosságnak való kitettség tüzet és robbanást okozhat, ami nemcsak anyagi károkat, hanem a helyszínen dolgozók életét is okozhatja. Ezért a szabványosított telepítése és használatagázdetektoroka dízel tároló területeken kulcsfontosságú intézkedés az olaj- és gázszivárgás megelőzésében. Az alábbiakban a Zetron Technology szerkesztői felvázolják a gázérzékelők dízeltárolókban való használatának legfontosabb pontjait, a kiválasztástól és a telepítéstől a karbantartásig.

1. Pontos kiválasztás: A dízelgáz és a gázészlelési követelményeknek való megfelelés

A dízel elsősorban C9-C18 szénhidrogének keverékéből áll, amely tipikus gyúlékony gáz. A gázérzékelő kiválasztásakor összpontosítson az „éghető gázok észlelésének” alapvető követelményére. Először is, a műszer mérési tartományának le kell fednie a dízelgőz alsó robbanási határát, biztosítva, hogy pontosan tudja rögzíteni a szivárgást az alacsony koncentrációtól a veszélyes szintig. Az érzékelő típusa a tényleges működési feltételek alapján választható ki. A katalitikus égésérzékelők nagy érzékenységet és gyors reagálást kínálnak, így különösen hatékonyak a szénhidrogének, például a dízelolaj kimutatására, és alkalmasak a legtöbb tárolási forgatókönyvre. Ha a gázolaj nagy mennyiségű szennyeződést, például ként és nitrogént tartalmaz, amelyek könnyen megmérgezhetik az érzékelőt, infravörös érzékelők használata javasolt. Erős interferencia-ellenes képességet és kiváló hosszú távú stabilitást kínálnak, megakadályozva, hogy a szennyeződések befolyásolják az észlelési pontosságot. Ezen túlmenően, tekintettel a dízeltároló területeken fennálló páratartalomra és magas hőmérsékletre, a riasztórendszernek megfelelő védelmi szinttel kell rendelkeznie (pl. IP65 vagy magasabb), hogy megfelelő működést biztosítson ezekben a kihívásokkal teli környezetben.

2. Tudományos elrendezés: A vakfoltok észlelésének megszüntetése

A dízelgőz sűrűbb a levegőnél, és szivárgáskor hajlamos a talaj közelében leülepedni. Ezenkívül az olyan területek, mint a tartály légtelenítő szelepei, a csőcsatlakozások és a be-/kiürítő nyílások nagy szivárgásveszélyes területek. Ezt a két jellemzőt figyelembe kell venni a riasztórendszer elhelyezésekor. Először is, riasztókat kell felszerelni a szivárgási helyek 1 méteres körzetében, mint például a légzőszelepek, csőcsatlakozások és a be-/kirakó nyílások, hogy biztosítsák a szivárgó olaj- és gázszivárgás azonnali észlelését. Másodszor, a riasztókat a talaj felett 0,3-0,6 méteres magasságban kell elhelyezni, összhangban a felszín alatti olaj- és gázfelhalmozódás jellemzőivel, hogy elkerülhető legyen a túlzott magasság miatti kihagyás. Ezenkívül a tárolóterületen a riasztók közötti távolság nem haladhatja meg a 7,5 métert. A riasztások egyenletesen eloszthatók a tárolóterület területe és elrendezése szerint, hogy biztosítsák a lefedettséget és kiküszöböljék a holtfoltokat.

3. Szabványos telepítés: Szüntesse meg a telepítési veszélyeket

A gázriasztó felszerelésekor szigorúan tartsa be a biztonsági előírásokat, hogy elkerülje a nem megfelelő működésből eredő kockázatokat. Üzembe helyezés előtt ellenőrizze a műszer megjelenését és tartozékait, és győződjön meg arról, hogy nincs-e sérülés vagy hibás működés, mielőtt folytatná. Győződjön meg arról, hogy a műszer biztonságosan rögzítve van, hogy elkerülje a későbbi vibrációt vagy ütést, amely elmozdulást okozhat, és befolyásolhatja az érzékelés pontosságát. A vezetékek bekötése kulcsfontosságú. Minden vezetéknek vízállónak és korrózióállónak kell lennie. A vezetékezés során robbanásbiztos csatlakozódobozokat és védőcsövet kell használni, hogy megelőzzük az öregedést és a rövidzárlatokat, amelyek szikrát okozhatnak, és érintkezhetnek szivárgó olajjal és gázzal, ami potenciálisan kockázatot jelenthet. Ezenkívül a riasztót közvetlen napfénytől és erős mágneses mezőktől távol kell elhelyezni, hogy a környezeti tényezők hatását minimálisra csökkentsék a műszer teljesítményére.

4. Átfogó üzembe helyezés: A műszer megfelelő működésének biztosítása

A telepítés után agázriadóközvetlenül nem használhatók. Átfogó üzembe helyezés szükséges a pontos észlelés és a megbízható riasztások biztosításához. Az üzembe helyezés magában foglalja a nulla kalibrálást, a tartomány kalibrálását és a riasztási küszöbök beállítását. Először végezze el a nulla kalibrálást tiszta levegővel a pontos alapadatok biztosítása érdekében. Ezután végezzen kalibrálást dízel- és gázzal kompatibilis szabványos gázzal, hogy ellenőrizze, hogy a műszer észlelési adathibája az elfogadható határokon belül van-e. Végül állítsa be a megfelelő riasztási küszöbértékeket a gázolaj és a gáz alsó robbanási határértéke alapján (jellemzően elsődleges és másodlagos riasztásokra osztva, ahol az elsődleges riasztás az alsó robbanási határ 20-30%-a, a másodlagos pedig az alsó robbanási határ 50%-a), hogy biztosítsa az időben történő figyelmeztetést, ha a koncentráció meghaladja a megadott határértéket. Vezessen nyilvántartást az üzembe helyezési folyamat során. Ha bármilyen problémát, például pontatlan adatokat vagy érzéketlen riasztásokat észlel, a műszert azonnal be kell állítani vagy ki kell cserélni.

5. Rendszeres karbantartás: A műszer jó állapotban tartása

A gázriasztók hosszú távú és stabil működése rendszeres karbantartást igényel. A vállalatoknak átfogó karbantartási rendszert kell kialakítaniuk: Havonta szemrevételezéssel ellenőrizzék és tisztítsák meg a műszert a felületi por és olaj eltávolítása érdekében, és ellenőrizze a laza csatlakozásokat. Végezzen teljesítménytesztet és kalibrálást negyedévente, szabványos gázzal a műszer pontosságának ellenőrzésére. Ha a hiba meghaladja a megengedett tartományt, azonnal kalibrálja vagy cserélje ki az érzékelőt. Ha a készülék hibás működését észleli (például rendellenes kijelző vagy hibásan működő riasztás), a műszert azonnali ellenőrzés és karbantartás céljából le kell állítani. Ne működtesse a műszert, amíg az hibás. A karbantartás során minden ellenőrzésről, kalibrálásról és javításról részletes nyilvántartást kell vezetni, hogy megkönnyítse a műszer működési állapotának későbbi nyomon követését és a lehetséges problémák elemzését.

6. Személyzeti képzés: A vészhelyzeti reagálási képességek fejlesztése

Az eszköz hatékonyságának kulcsa a személyzetben rejlik. Speciális képzésben kell részesíteni a gázolaj tárolására szolgáló területeken dolgozó személyzetet. A képzésnek ki kell terjednie a gázriasztások alapvető működésére, a riasztási jelzések jelentésére (például az 1. és 2. szintű riasztások által képviselt kockázati szintekre), valamint a vészhelyzeti reagálási eljárásokra. Ha megszólal a riasztás, a személyzetnek tudnia kell, hogyan kell gyorsan azonosítani a szivárgást, aktiválni a szellőztetést a koncentráció csökkentése érdekében, valamint evakuálni a személyzetet és jelenteni az eseményt, biztosítva a kockázatok azonnali megfékezését. Rendszeres gyakorlatokat kell tartani, hogy a személyzetet megismertessük a vészhelyzeti eljárásokkal, és elkerüljük a pánik okozta késéseket vészhelyzetekben.

Röviden,gázriasztóka dízel tároló területeken nem egyszerűen beépítés kérdése; a kiválasztástól a karbantartásig minden lépés kulcsfontosságú. Csak a precíz kiválasztás, a tudományos elrendezés, a szabványos telepítés, az átfogó üzembe helyezés és a rendszeres karbantartás, valamint a személyzet professzionális üzemeltetése révén szolgálhatnak valóban „biztonsági őrszemként” a gázriasztók, amelyek időben figyelmeztetnek az olaj- és gázszivárgás veszélyeire, áthatolhatatlan védelmet építenek a dízeltárolók biztonságos üzemeltetése érdekében, valamint megóvják az életeket és a vagyont.