Miért használja az UV-DOAS technikát a gázdetektorokon?

Az UV -DOAS technikában egy speciális fényforrásból származó fénysugár - egy nagynyomású Xenon lámpa - egy megfigyelési út mentén vetíthető. A Xenon lámpa fénye nagyon intenzív, és látható, ultraibolya és infravörös hullámhosszokat is tartalmaz. Ezt egy vevő felveszi, és egy optikai szálon átadja az analizátornak. Az optikai szál lehetővé teszi az analizátor elhelyezését a vevőtől eltérő helyre, amelyet néha egy agresszív környezetbe telepítenek.

Az analizátor spektrométerből áll, fényérzékelővel, számítógéppel és kapcsolódó kontroll elektronikával. A spektrométer optikai rács segítségével felosztja a fényt hullámhosszára. Különböző típusú molekulák esetén különféle hullámhossz -tartományokat kell kimutatni. A reszelést ezért el lehet forgatni, hogy a kívánt hullámhossz -tartomány nagy pontossággal detektálható.

A spektrométer a legjobban működik az ultraibolya tartományban. Az UV-DOAS technikát tehát elsősorban az UV tartományban abszorpciót mutató molekulák koncentrációjának megfigyelésére használják. Ezután az UV -fény detektorát is használjuk. Egyes esetekben a spektrométer jól működik az infravörös tartományban abszorpcióval rendelkező molekulák esetében is. Ezután a spektrométert detektorral egészítik ki az infravörös fényhez, és a technikát ezután UV/IR-DOA-knak nevezzük.

A spektrum kimutatása, a számítások A rácsban a fény megoszlását a következő módon mért spektrummá alakítják át. Egy keskeny rés nagy sebességgel söpör az érzékelő előtt. A söpörés során a jelet többször mérik. Az eredmény egy mért spektrum a kiválasztott hullámhossz -tartományban. Ezt a spektrális leolvasást másodpercenként százszor megismételjük. A söpörés végrehajtásakor az egyes spektrumokat hozzáadjuk egy átlagos függőben lévő értékeléshez.

Az értékelést egyszerre egy hullámhossz -tartományra végezzük. Először, a mért spektrumot egy referencia-spektrummal osztják, azaz egy előre rögzített spektrumot, amely mentes abszorpciótól. Az eredményt ezután összehasonlítják egy vagy több hasonlóan előre rögzített abszorpciós spektrummal a releváns molekuláris típusok esetében, ahol a megfelelő koncentráció ismert. Az egyes előre rögzített spektrumok nagysági tényezője mindaddig változik, amíg a lehető legjobban illeszkednek a mért spektrumhoz. Az eredmény megadja annak a molekuláris típusnak a koncentrációjának átlagos értékét, amely a mért spektrum összegyűjtésének ideje alatt a megfigyelési úton volt.